FILM - október 10. 15:30.
HAZA!
Magyar dokumentum (2024) – 44 perc.
Rendezte: Matuz János.
Producer: Kovács Szilvia.
A székesfehérvári Lantai (Májer) József szibériai hadifogoly naplója elevenedik meg a nézők előtt a filmvásznon. Az első világháború hadifogságának története, túlélés, a remény keresése.
A székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred katonája az 1. világháború idején, 1916-ban orosz hadifogságba esett. Akkor kezdett naplót írni négy éven át tartó hányattatásairól. Számos alkalommal próbált hazajutni, miközben egyre távolabb került otthonától és szeretteitől.
Harmadik nap vonatra ültünk, és utnak indultunk Szentpétervár felé. Minden kocsiba 44 ember volt beszoritva ezen az uton nagyon sokat fáztunk és éheztünk, minden második nap vagy hallevest, vagy káposzta levest, és 14-en vagy 16-an egy kenyeret. Mikor valahol leszálltunk a kocsiról, úgy szédelegtünk az éhségtől, és gyengeségtől, soha nem felejtem el, hogy mit kellett kiállnunk.
A FILM forgatása több, mint egy évig tartott
A felvételek több helyszínen készültek. A filmet készítő stáb forgatott a Pákozdi Katonai Emlékparkban, de még Erdélyben is dolgoztak a havas jelenetek elkészítésén.
A film után beszélgetés az alkotókkal
A vetítés után közönségtalálkozó az alkotókkal. Kovács Szilvia producerrel és Matuz János rendezővel Regős Dóra, a Fehérvár Médiacentrum főszerkesztője beszélget.

Kovács Szilvia a forgatásról
„Nyilván nem tudtunk nagyjátékfilmbe illő, világháborús képsorokat felvenni, de sok archív felvételt használtunk, ezért ez egy amolyan „megjátékosított” dokumentumfilm lett. Meg kellett oldanunk azt is, hogy az eredeti naplónak nincs eleje, és nincs vége, mert amikor megérkezett a hír arról, hogy Lantai József hazajöhet, attól kezdve már nem írt többet. Számára ez egy 26 évestől 30 éves koráig tartó időszak volt, és miután hazajutott, még elég sokáig élt. Maga a napló szövege narráció által, változtatás nélkül jelenik meg a filmben, a képi világ pedig a színészek által eljátszott jelenetekből és az archív felvételekből áll. A szöveg lényeges, arra érdemes figyelni, mert nincs benne semmi művészkedés: egy asztaloslegény tapasztalatait halljuk. Nem hiányzik majd a romantikus szál, a megható jelenet sem, Cserta Balázs zenéje pedig kiváló…”