FILM - október 8. 15:30.
Az utca lelkésze
Magyar dokumentum (2025) – 52 perc.
Rendező: Wéninger Ákos
Operatőr: Wéninger Ákos
Az utca lelkésze egy református lelkipásztor kettős életének története. Hétköznapjait a székesfehérvári utcákon tölti, ahol szociális munkásként a hajléktalanok mindennapi küzdelmeiben nyújt segítséget – teával, figyelemmel, emberi szóval. Hétvégén a szószéken áll, igét hirdet, és lelki támaszt ad gyülekezetének. A dokumentumfilm betekintést enged a székesfehérvári hajléktalanok sorsába, megmutatva a láthatatlan életeket, a csendes küzdelmeket. Senki sem születik az utcára, de aki oda kerül, azok közül csak kevesen tudnak talpra állni.
.A forgatást a Kríziskezelő Központban kezdtem, ahol megismerkedtem Turbucz Béla bácsival és télen többször is elkísértem őt a fehérvári teajáratra. Később meglátogattam Sárszentmihályon is, ahol református lelkészként dolgozik. A teajáratok alkalmával több hajléktalannal is megismerkedtem, akiket szintén többször felkerestem személyesen.
Vetítés után beszélgetés az alkotókkal
A film bemutatása utáni közönségtalálkozó vendége: Wéninger Ákos rendező és Turbucz Béla református lelkész.
A forgatásról
A forgatást 2024 év végén kezdtem el. Mindig is nagy filmfogyasztó voltam, de körülbelül csak két évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ne csak nézzem, hanem készítsem is a filmeket.
Tizenhat éve dolgozom a Vidi focicsapatánál, mint sportújságíró. Két évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy megszűnik az állásom, ezért előre menekültem és elvégeztem egy dokumentumfilm-rendezői és sima filmrendezői tanfolyamot is.
A történetmesélés mindig is közel állt hozzám. Igaz, teljesen más megírni egy interjút, mint vizuális képekkel elmesélni ugyanazt. A filmrendezői tanfolyamon az elméleti részt sikeresen elvégeztem, ugyanakkor a gyakorlati vizsgafilmet nem készítettem el: akkor már a dokumentumfilmes projektre fókuszáltam.
Az utca lelkésze egy öt perces vizsgafilmnek indult, de már az elejétől éreztem, hogy ebben sokkal több van pár percnél. Miután sikeresen megszereztem a dokumentumfilmes képesítést és összeállt több órányi nyersanyag, akkor szembesültem egy újabb problémával: a nyersanyagot kész filmmé kellene vágni. Ehhez viszont egyáltalán nem értettem.
Mivel a film kezdetektől fogva egyszemélyes projekt volt: én vettem fel a kapcsolatot az interjúalanyokkal, én készítettem az interjúkat és operatőrként is magam tevékenykedtem, a végső verziót is én szerettem volna megvágni. Elvégeznem egy vágói tanfolyamot is, így közel egy évig csak tanultam. A film addig a szekrényben pihent.
A dokumentumfilm egyedi technikával készült. Valamennyi jelenetet, felvételt mobiltelefonnal rögzítettem, hogy még élethűbben, realisztikusabban adjam át az „utca hangulatát”.
Fontosnak tartottam, hogy olyan témát keressek, amiben nem mozgok otthonosan. 15 év szakmai tapasztalattal a hátam mögött adta volna magát, hogy valami sporttémájú dolgot készítsek, de szerettem volna komfortzónán kívül mozogni. Véleményem szerint így valóban 100%-osan tudok fókuszálni a témára.
Hol a reménysugár?
Sokrétű a történet: nem egy sztorit mesél el, hanem sok kis történetbe enged betekintést a filmem. Igazából nincs se eleje, se vége, egy adott életszakaszba enged betekintést.
A film összességében keresi a reménysugarat egy reménytelen világban.
